Kosztur András

🇷🇺🇯🇵 Vlagyimir Putyin orosz elnök a Kuril-szigetek déli részére, Iturup szigetére látogatott, amivel kiváltotta a japán vezetés tiltakozását. A Kuril-szigetek négy déli szigetére ugyanis, bár azok 1945 óta Moszkva ellenőrzése alatt állnak és Oroszország a saját területe részének tekinti őket, Japán is igényt tart. Ez a területi vita vezetett ahhoz, hogy a két ország között nem született hivatalos békeszerződés a második világháború lezárása óta. Mindez alapvetően nem akadályozta a két országot abban, hogy kiegyensúlyozott viszonyt ápoljanak egymással, azonban az elmúlt években, az ukrajnai háború kezdete, de különösen a konzervatív Takaicsi Szanae hatalomra kerülése óta a két ország kapcsolata egyre feszültebb. Japán felkerült az orosz "barátságtalan országok listájára", Tokió pedig részben az ukrajnai háborúra hivatkozva elkezdte újraértékelni védelmi doktrínáit, és újrafegyverkezésbe kezdett. Putyin most először látogatott a Kuril-szigetekre, és valószínűleg nem csupán véletlen egybeesés, hanem szándékos üzenet, hogy ezt pont egy nappal az 1945-ös japán kapitulációs döntés mai, 81. évfordulója előtt tette meg. Az oroszok élesen elutasították az elnök iturupi látogatása miatti japán tiltakozásokat, Moszkva szuverén ügyének tekintve azt, hogy Putyin a saját országán belül hova és mikor látogat el. Japán fegyverkezése kiváltotta a térségbeli államok ellenszenvét is, különösen Oroszország, Kína és Észak-Korea tiltakozik Tokió lépéseivel szemben - ezt a három országot Japán pedig kiemelt fenyegetésnek tekinti. Kínában neomilitarizmusnak nevezik a japán politika új irányvonalát, nyílt analógiát húzva az 1945 előtti és a mostani lépések között. Az aggodalom annyiban nem alaptalan, hogy Tokió - a németekhez hasonlóan - valóban túllépni látszik néhány 1945 óta fennálló tabun, olyannyira, hogy még a nukleáris fegyverek birtoklása vagy országba való telepítése kapcsán is vita bontakozott ki a legmagasabb szinten. Az oroszok és a kínaiak a két ország államfőinek legutóbbi találkozója során közös nyilatkozatban tiltakoztak a második világháború eredményeinek átértékelésére vonatkozó kísérletek, valamint az újdonsült, egyelőre csak publicisztikai viták és politikusi nyilatkozatok szintjén megjelenő japán és német nukleáris ambíciók ellen.

🇷🇺🇺🇦 Üzengetés Moszkva és Kijev közt Úgy tűnik, "Oroszország békére kényszerítésének" ukrán stratégiája nem a tervek szerint alakul. Miközben az oroszok a Reuters szerint válasz nélkül hagyták az ukránok azon javaslatát, hogy függesszék fel a civil célpontok elleni támadásokat a Fekete-tenger térségében, addig Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint elképzelhetetlen, hogy az oroszok a háború jelenlegi pontján megálljanak. Az orosz védelmi minisztérium még nyíltabban reagált arra az állandó ukrán javaslatra, hogy a frontvonalak mentén fagyasszák be a konfliktust: egy drónokat ábrázoló képre azt írták, "Mint fejre hulló hó", és azzal a kommentárral látták el, hogy "Télen megkapjátok a >befagyasztást<". Az ukránok válasza sem maradt el, az Ukrán Fegyveres Erők stratégiai kommunikációs osztálya egy lángoló kőolajfeldolgozóüzem képéhez azt a megjegyzést fűzte, hogy "Majd megmelegedünk az orosz kőolajfeldolgozók lángjainál". Jelenleg tehát mindkét fél azzal számol, hogy a háború télen is folytatódni fog. Az ukrán csapások nem okoztak olyan gazdasági vagy politikai nehézségeket Moszkva számára, amely eltántorította volna őket a háború folytatásától, az orosz válaszcsapások okozta károk azonban még súlyosabb helyzetbe hozhatják Ukrajnát egy olyan téli időszak előtt, amit már hónapokkal ezelőtt is minden korábbinál nehezebbnek vártak az ukrán vezetők is. A lángoló orosz üzemek és raktárak pedig bár szívet melengetőek lehetnek az ukrán társadalom számára, azonban - bármit állítson is az ukrán katonai kommunikáció - télen fűteni mégse lehet velük.

🇷🇺🇺🇦 A Moszkvatér műsorában Stier Gáborral az orosz és az ukrán elnök háborúhoz való viszonyának hasonlóságait és különbségeit vettük sorra.

🇺🇦🇷🇺 Újabb robbantásos merénylet, ezúttal a Krím-félszigeten: egy szemetesbe rejtett pokolgép végzett az orosz hadsereg egyik tisztjével Szevasztopolban, elkövetőként egy 32 éves orosz nőt tartóztattak le. Sajtóértesülések szerint a merénylet során életét vesztő tiszt Robert Sagejev, az ukrán haditengerészet korábbi tisztje, a Zaporizzsja tengeralattjáró parancsnoka, aki 2014-ben, a Krím elcsatolásakor az oroszok oldalára állt, és az orosz tengerészet tisztje lett. Az elkövető egy Margarita Reut nevű nő, aki már tavaly is bekerült a hírekbe azzal, hogy egy dróntámadás során azt kiabálta: "Úgy kell nektek, oroszok!" Akkor megúszta egy 30 ezer rubeles (kb. 110 ezer forintos) bírsággal és egy bocsánatkéréssel, a mostani tettéért azonban jó eséllyel évtizedekre börtönbe kerül majd. Reut orosz és ukrán csatornák szerint sokat utazgatott, saját turisztikai ügynökséget is alapított, de az másfél hónap alatt csődbe ment. Posztjai szerint szégyellte, hogy orosz, legalábbis ezt írta egy orosz származását "igazoló" genetikai teszt eredményei mellé. A Mash orosz Telegram-csatorna és Anatolij Sarij ukrán blogger szerint Reut felnőtteknek szóló tartalomgyártásra specializálódott chatcsoportokban is aktív volt. A Mash szerint a legutóbbi állása kutatóbiológusi volt, a merényletért kriptóban fizettek neki, a nevére pedig le volt foglalva egy jegy egy Szocsiból induló repülőgépre.

A HírTV Láncreakció című műsorának első blokkjában az ukrán légvédelem problémáiról és a közeledő orosz parlamenti választásokról beszéltem.

🇺🇦 Az ukrán légvédelem egyre nagyobb gondban lehet: már Nyugaton is felfigyeltek arra az új gyakorlatra, hogy az ukrán légierő sem az orosz támadó rakéták mennyiségét nem közli, sem azt, hogy hányat sikerült semlegesíteni ezek közül. Mivel korábban részletes statisztikák jelentek meg a rakétákat illetően is, a lelőtt drónok számát pedig továbbra is közlik, nehéz másképp értelmezni ezt, mint úgy, hogy az ukrán légvédelem már egyetlen orosz rakétát sem képes semlegesíteni. Ez elég nagy probléma Kijev számára, hiszen, bár a háború kezdetet óta jelennek meg találgatások arról, hogy az orosz rakéták kifogyóban vannak, ez máig nem történt meg, sőt újabban egyre több helyen olvasni arról, hogy az oroszok még készlethalmozásra is képesek lehetnek a rendszeres támadások mellett. A minap az ukrán katonai hírszerzés helyettes vezetője, Vadim Szkibickij beszélt arról, hogy az oroszok túlteljesítik a terveiket a rakétagyártás terén, és jelen állás szerint 400 db Sz-400 és 130 db Iszkander-M rendszerekhez való ballisztikus rakéta áll a rendelkezésükre. Ezek csak a ballisztikus rakéták, amelyek mellett különböző cirkálórakétákat is rendszeresen indítanak és nagy mennyiségben állítanak elő. Szkibickij szerint az Iszkander-M rakéták havi előirányzott gyártási mennyisége 60 db, ehhez képest júliusban 65 db készült el, de az Sz-400 légvédelmi rendszerek által indított, de speciálisan szárazföldi célpontok ellen fejlesztett RM-48U rakétákból is havi 40 darabot terveznek gyártani. Szkibickij szerint a legyártott rakéták mennyisége április óta növekedésnek indult, a támadások közötti időintervallum pedig egyre csökken. Nagy hatótávolságú támadó drónokból augusztusban 11 ezer darabot terveznek gyártani az oroszok az ukrán katonai hírszerzés szerint, és gőzerővel zajlik a Starlink orosz megfelelőjének számító Raszszvet (Hajnal) nevű műhöldrendszer bővítése is. Ráadásul az ukránok szerint újra megjelentek a fronton az észak-koreai rakéták, Zelenszkij előbb július 30-án, majd ma reggel számolt be ezek bevetéséről ukrán célpontok ellen. Szkibickij szerint 100 db észak-koreai KN-23 (Hvaszong-11A) rakéta van orosz kézen, korábban 40 és 120 közötti mennyiség jelent meg a sajtóban. Hivatalosan persze se Moszkva, se Phenjan nem erősített meg semmit. Azonban a KNDK is növeli gyártási kapacitásait, az ukrán fronton szerzett tapasztalatok révén pedig tovább is fejleszthetik rakétáikat. Fejlesztéseken az oroszok is dolgoznak, egyes rakétákat pontosabbá és gyorsabbá tesznek, ahol pedig nem érhető el javulás, azok sorozatgyártását felfüggesztik: legalábbis így járt a Kinzsal és a H-32-es rakéta is Szkibickij szerint, miközben a korábban nem tengeri célpontok ellen alkalmazhatatlan Onyiksz rakéták újabb változata már bevethető a szárazföldön is. A kombinált támadások, a gyorsabb, reaktív hajtóművel felszerelt drónok is fejtörést okoznak. Az oroszok ráadásul az egyre fogyatkozó ukrán légvédelem további túlterhelésén dolgoznak: Robert Brovgyi, az ukrán pilótanélküli erők parancsnoka szerint az orosz hadsereg jelenleg 77 rakéta egyidejű indítására képes, ezt a számot azonban kétszázra akarják növelni. Az orosz támadások intenzitása és célpontjainak köre nőtt az elmúlt időszakban, miután az ukrán támadások is egyre mélyebben hatoltak be az orosz hátországba, jelentős károkat okozva az orosz olajfeldolgozóiparnak és a Wildberries online kereskedelmi óriásnak. Az oroszok legutóbbi logisztikai támadásai következtében az ukrán áruházak egy részében már hiányról számoltak be bizonyos árucikkekből, Oroszországban pedig hetek óta időről időre üzemanyagdeficit lép fel. A mélységi csapások terén azonban nincsen paritás. Nem csak arról van szó, hogy az orosz rakéták Ukrajna területének nagyobb részét érik el nagyobb robbanótöltetekkel, mint az ukrán drónok Oroszország esetén. Hanem arról is, hogy - brit becslések szerint - az ukrán drónok és rakéták mindössze 5-9%-a tud keresztüljutni az orosz légvédelmen. A légi háború tehát, amely kapcsán néhány hete sok elemző az ukránok javára történő fordulatról beszélt, egyre inkább az oroszok javára billenhet vissza.

🇷🇺 Kizárták a Jabloko-t, így a kommunista párt maradt a leginkább rendszerkritikus erő az orosz parlamenti választáson. Az orosz Legfelsőbb Bíróság helyt adott egy másik induló párt, a Rogyina (Haza) kérelmének arra vonatkozóan, hogy töröljék a Jabloko nevű liberális és háborúellenes párt regisztrációját a szeptemberi parlamenti választásokra. A Jabloko legismertebb alakja annak alapítója, az 1991 utáni orosz politika egyik nagy öregje, Grigorij Javlinszkij, aki anno a piaci reformok egyik fő támogatójaként vált ismertté, az elmúlt években pedig többször is a háború lezárása mellett állt ki. Javlinszkij maga jó viszonyt ápol Putyinnal, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy pártját engedjék indulni. A Rogyina szellemi tulajdonnal való visszaéléssel, LMBT-propagandával, Oroszország területi egységének megsértésével és külföldi ügynökök kampányban való részvételével vádolta meg a Jabloko-t. Már 2024-ben sem tudott rendszer- vagy háborúkritikus jelölt indulni a választáson, akkor Borisz Nagyezsgyin regisztrációs kérelmét dobták vissza. Nagyezsgyint azóta külföldi ügynöknek nyilvánították és el is hagyta az országot. A választásokon induló pártok közül így az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) lesz a leginkább rendszerkritikus erő, amely, bár rendszeresen háttérmegállapodásokat köt a hatalompártnak számító Egységes Oroszországgal, a parlamenti pártok közül a legtöbb protestelemet tudja a sorai között. A KPRF képviselői közül Vjacseszlav Marhajev arról beszélt nemrég, hogy Oroszország szociális robbanás szélén áll, Renat Szulejmanov pedig a "különleges hadművelet" mielőbbi lezárását szorgalmazta. Maga a pártvezetés azonban, élén az alapítóelnökkel, Gennagyij Zjuganovval, igyekszik jó kapcsolatot fenntartani a Kremllel, a párt programjának a Győzelem Programja nevet adták, és a fő kérdésekben támogatásukról biztosítják az elnököt. A kommunisták számára régóta fennálló dilemma tehát ismét előkerül. Egyrészt, a párt előtt van tér a növekedésre, számos népszerű és kritikus helyi politikusuk van, és a témák is adottak. Másrészt viszont egy aktívabb kampány révén elveszíthetik a Kreml jóindulatát, és akár a hatóságok figyelmét is magukra vonhatják (a párt néhány politikusával szemben pénzügyi jellegű bűncselekmények gyanújával már zajlanak eljárások), alkuk révén viszont biztosítható a párt meglévő pozícióinak a megőrzése. Jellemző gyakorlat az orosz parlamenti választásokon a közelmúltban, hogy a kormányzó párt nem indít jelöltet egyes választókörzetekben, átengedve azokat az ellenzéknek, cserébe azonban hasonló gesztust vár el másutt a parlamenti ellenzék pártjaitól, így azok gyakran esélyesebb jelöltek helyett kevésbé ismertebb politikusokat indítanak a szorosabb körzetekben. "Anomáliák" még így is előfordulnak, és olykor az ellenzéki jelöltek a helyi és parlamenti választásokon is le tudják győzni az Egységes Oroszország által támogatott jelöltet. Most azonban, mivel az Egységes Oroszország várható listás eredménye az elmúlt négy és fél éves időszak mélypontja körül van, az alkotmányozó többséghez így a korábbiaknál is több egyéni választókerület megnyerésére lehet szükség. Az aktív kampányból fakadó "véletlen" győzelmeknek így kevesebb tér juthat. Ráadásul többen is úgy vélik, hogy a Kreml szeretné letaszítani a KPRF-t az örökös második helyről. A felmérések szerint az LDPR-nek és az Új Embereknek is lehet esélye megelőzni a kommunistákat, a nevével ellentétben nem annyira liberális-demokrata, mint inkább radikális nacionalista LDPR pedig bele is állt a KPRF elleni kampányba, egy, a szovjet időszak vallási alapú üldöztetéseit bemutató projekttel. Némiképp érdekes fordulat, hogy a Nyugat- és tőkeellenes retorika mellett a KPRF az internetes korlátozások elleni tiltakozást választotta egyik saját témájának, ezen a területen azonban a magát a nagyvárosi, fiatalabb középosztály pártjaként pozicionáló Új Emberek hitelesebbek lehetnek. Hogy mit üzen a kormánypárt listája a Kreml álláspontjáról, arról egy korábbi bejegyzésemben írtam.

Ha kicsit szélesebben tekintünk a világra, és egy újabb nyugati félfordulat helyett keleti és déli irányokba tekintünk szét, ezekbe a zömével szocializmus/kommunizmus által érintett országokba, nemcsak új szövetségesekre bukkanhatunk ott, ahol nem feltétlenül számítanánk rá. De talán még az is előfordulhat, hogy nem úgy fognak dobálózni egyesek a banánköztársaság fogalmával, mintha ez az államtípus a banánfán teremne, és nem öltönyt-nyakkendőt viselő kifogástalan úriemberek üzleti érdekei mentén jönne létre mindig – a helyiek ellenében. És akkor érthetjük meg igazán azt is, ami ma Magyarországon történik. Erről írtam Substack-oldalamon.

🇷🇺🇸🇾 Oroszország és Szíria megállapodást kötöttek a szíriai orosz katonai bázisok sorsáról: az orosz katonai jelenlét megmarad, de átalakul. A megállapodás szerint a hmeimimi repülőtér és a tartúszi kikötő is visszakerül szíriai polgári irányítás alá, az orosz katonai bázisok területén pedig közös kiképzőközpontokat alakítanak ki. A szírek hangsúlyozták, hogy a megállapodás mindkét ország érdekeit figyelembe veszi. A gyakorlatban ez így is lehet. Az Aszad-rendszer bukása után az orosz katonák szíriai jelenlétének elsősorban logisztikai jelentősége van Moszkva számára a Líbiában és a Száhel-övezet országaiban állomásozó orosz csapatokkal fenntartott kapcsolatok miatt. Szíria új vezetése pedig a jelek szerint kiegyensúlyozott kapcsolatot akar fenntartani az oroszokkal: Ahmed es-Saraa új szír elnök az elmúlt időszakban kétszer is Moszkvába látogatott, és a hírek szerint továbbra is Oroszországban tervezik nyomtatni a szír pénzeket. A kölcsönös bizalom azonban vélhetően nem lehet túl magas, és as-Saraa számára mind bel-, mind külpolitikai okokból az orosz kapcsolatoknak az előző vezetéshez képest történő visszaszorítására "illik" törekednie. A bázisok szerepének átalakítása ennek megfelel. A nyílt konfrontáció és a kapcsolatok teljes megszakítása azonban sem Damaszkusznak, sem Moszkvának nem érdeke, az orosz jelenlét fenntartása viszont növelheti as-Saraa mozgásterét is.

🇹🇷🇸🇦🇵🇰 Törökország, Szaúd-Arábia és Pakisztán kölcsönös védelmi megállapodást kötöttek Mekkában. A Recep Tayyip Erdoğan török elnök, Mohamed bin-Szalmán szaúdi koronaherceg és Shahbez Sharif pakisztáni miniszterelnök találkozóján aláírt egyezmény szerint a felek minden valamelyiküket ért támadást az egyezmény összes tagja elleni támadásnak tekintenek. A védelmi megállapodásról folytatott egyeztetéseken korábban Egyiptom is részt vett, az afrikai ország azonban végül nem csatlakozott a megállapodáshoz. Az egyezmény közvetlen előzményét a térségben hónapok óta húzódó amerikai-iráni háború jelenti, amely nemcsak a régió kereskedelmi útvonalainak a biztonságát ásta alá, de megrendítette az amerikai védernyő által nyújtott garanciákba vetett bizalmat is. Az egyezmény bejelentésére nem sokkal azután került sor, hogy az iráni médiában megjelent a hír, miszerint Irán és Omán megállapodtak egymással a Hormuzi-szoroson áthaladó kereskedelmi forgalom ellenőrzéséről. A koalíció tekintélyes katonai erőt képvisel: Törökország a NATO második legnagyobb hadseregével és fejlett hadiiparral rendelkezik, Pakisztán több mint negyedmilliárd lakosú nukleáris hatalom, Szaúd-Arábia pedig a világ egyik legnagyobb olajexportőreként óriási pénzügyi lehetőségekkel rendelkezik. Tekintettel a régió helyzetére, elég rövid időn belül megtudhatjuk majd, hogy mit jelent a gyakorlatban ez a védelmi megállapodás. Szaúd-Arábiát az elmúlt időszakban több támadás is érte, egyrészt Irán, másrészt a jemeni húszi lázadók részéről. A közelmúltban inkább utóbbi támadások voltak aktuálisak, és Törökország, illetve Pakisztán is elsősorban a vörös-tengeri útvonalak biztosításában, mintsem az Iránnal való közvetlen konfrontációban lehetnek érdekeltek. Az új szövetség "tesztelésének" lehetőségét növeli Törökország és Izrael konfrontatív viszonya, valamint az is, hogy Pakisztán és India között tavaly is lezajlott egy kisebb háború, a két ország vitás kérdései pedig továbbra is nyitottak.

🇺🇦 Volodimir Zelenszkij az első forduló favoritja, a másodikat viszont szinte biztosan elveszítené. Tegnap újabb ukrán közvéleménykutatás látott napvilágot, amelyik továbbra sem ígér túl sok jót a jelenlegi elnöknek. Bár az első fordulós mérésekben továbbra is vezet, a második fordulóban a három, oda bekerülni leginkább esélyes riválisa bármelyikétől nagy arányban kikapna. Valerij Zaluzsnij volt főparancsnok majdnem kétszer annyi szavazatot kapna a második körben a Socis felmérése szerint, de Mihajlo Fedorov volt védelmi miniszter és Kirilo Budanov, az Elnöki Iroda jelenlegi vezetője is 20 százalékosnál nagyobb különbséggel tudna nyerni a második fordulóba kerülve. Az ukrán sajtóban már hetekkel ezelőtt írtak róla, hogy Zelenszkij rá akarja venni Zaluzsnijt és Budanovot, hogy ne induljanak vele szemben, és vélhetően Fedorov eltávolítása is ezt a célt szolgálta volna, ugyanakkor utóbbi egyelőre úgy tűnik, hogy visszafelé sült el. Jelenleg ugyanis már éppen Fedorov az, aki a legmagasabb bizalmi indexszel bír a társadalomban, az elnökválasztás esélyesei között pedig megelőzte a korábban stabil dobogós Budanovot is. Zelenszkij ezzel szemben a kilencedik helyen van a felmérés szerint a társadalom belé vetett bizalmát illetően, többek között a frissen kinevezett főparancsnok, Mihajlo Drapatij is megelőzi. Zelenszkij ezzel szemben győzni tudna, ha az ellenfele a második fordulóban Petro Porosenko volt elnök lenne. Zelenszkij nemcsak az első fordulós esélyesek listáját vezeti, de az elutasítottsági mérések élén is áll, így csak akkor lehet esélye az újrázásra, ha egy hozzá hasonlóan elutasított, a régi politikusi gárdából származó személlyel kerülne szembe a második fordulóban. Erre azonban egyre kisebb az esély, a társadalom preferenciái ugyanis megváltoztak. Ráadásul Zaluzsnij, Budanov és Fedorov nem úgy néznek ki, mint akik letennének politikai ambícióikról. Zaluzsnij egyre több pesszimista-realista kijelentést tesz a háborúval kapcsolatban, legutóbb például kimondta, hogy Ukrajna soha nem lesz a NATO tagja. Fedorov már-már ultimátumszerűen követeli vissza védelmi miniszteri pozícióját, az ezt támogató tüntetések pedig továbbra is zajlanak. Budanov ugyan pozíciójánál fogva is jóval csendesebb ennél, azonban az ő lépéseinél is érezhető, hogy meg akarja tartani saját politikusi karakterét, és az Elnöki Iroda vezetőjeként sem kíván Zelenszkij meghosszabbított karja lenni.

🇷🇺🇺🇦 Mióta a rádióelektronikai harc elleni védekezés érdekében az ukránok és oroszok is egyre többször optikai kábelek segítségével irányított drónokat használnak, a frontközeli területek némelyike úgy fest, mintha egy óriási pók szőtte volna be a hálójával. Egy év alatt többmillió kilométerre is rúghat a felhasznált optikai szálak mennyisége, a terepen maradt drónok össztömege többezer tonna lehet. Egyelőre ezektől még jóval könnyebben meg lehetne tisztítani a terepet, mint más szennyeződésektől, például a szintén drónokból származó lítiumos akkumulátorok maradványaitól vagy a robbanószerek után maradt maradt vegyi szennyezésektől. Idővel azonban, ha a háború sokáig folytatódik, és a kábelek elkezdenek szétfoszlani, a szennyezés sokkal súlyosabbá válhat.

🇺🇦🇺🇸 Nem áll jól Kijev a washingtoni nagykövet kérdésében. Az amerikai ukrán nagykövetség éléről frissen távozó Olha Sztefanisina (a képen) korábbi miniszterelnök-helyettes és igazságügyi miniszter ellen törvénytelen vagyonosodás miatt indított eljárást a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU), miután tudomásukra jutott, hogy a nagykövetasszony számos vagyontárgyát másokra íratta, azok összértéke pedig jócskán meghaladja a jövedelmét. A NABU szerint Sztefanisina nem számolt be vagyonnyilatkozataiban olyan, mások nevén szereplő, de a gyakorlatban általa birtokolt vagyonelemekről, mint két kijevi új építésű lakás a barátnője nevén; egy további új építésű, az anyja nevén szereplő kijevi lakás; egy utóbbi lakáshoz tartozó parkolóhely tárolóhelyiségekkel az apja nevén; és egy beosztottja nevén szereplő Mercedes-Benz GLC 220d gépjármű. Ezek összértéke a nyomozók szerint jelenlegi árfolyamon hozzávetőlegesen 100 millió forintnak megfelelő hrivnya volt. Sztefanisinát vád alá helyezték, és 6 millió hrivnya, azaz több mint 40 millió forint óvadék megfizetésére kötelezték. Először Julija Szviridenko frissen leváltott miniszterelnök neve merült fel Sztefanisina utódjaként, ő azonban elutasította a felkérést. Így az elnök választása Rusztem Umerovra esett, aki egyébként is az egyik vezetője az amerikaiakkal folytatott tárgyalásoknak, és akinek a családja is az Egyesült Államokban él. Csakhogy a hírek szerint őt az amerikaiak utasították el finoman, annak ellenére, hogy egyébként jó viszonyt ápol a Witkoff-Kushner párossal. Az elutasítás oka talán az lehet, hogy tavaly ősszel Umerov érintettsége is felmerült a korrupciós botrányban, amelynek szálai Amerikába is elértek (a pénzmosó műveletek egy része az USA-n keresztül történhetett), így Washington vélhetően szeretné elkerülni az esetleges kellemetlenségeket, és azt, hogy rövidesen Umerov is Sztefanisina helyzetébe kerüljön, ráadásul amerikai területen történt bűncselekményekkel tetézve a vádakat. Így Ukrajna jelenleg washingtoni nagykövet nélkül maradt. A Szviridenko leváltásával kapcsolatos személycserék egyébként sem a tervek szerint alakultak Zelenszkij számára. Bár az új miniszterelnök elfogadtatásával nem volt gond, a védelmi miniszter, Mihajlo Fedorov leváltása máig tartó tüntetésekbe torkollott, amelyek miatt a posztra eredetileg kijelölt személy, Ihor Klimenko addigi belügyminiszter visszautasította a lehetőséget. Klimenkót azonban már elmozdították posztjáról addigra, így a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkári posztjával kárpótolták, amelyet addig Umerov töltött be. Umerov Amerikába ment volna eredetileg, ez azonban nem jött össze, de ő se maradt hoppon: a Külső Hírszerző Szolgálat vezetője lett.

🇷🇺🇺🇦 A front mindkét oldalán az egyik legnagyobb problémát a zsdunoknak, azaz várakozóknak nevezett drónok jelentik, amelyek a fontosabb logisztikai útvonalak mentén akár 20-40 km mélységig is vadásznak minden járműre, amelyik elmegy előttük. Ezeket a drónokat gyakran anyadrónokról telepítik, optikai kábeleken kapják az utasításokat, és erősebb aksival vagy napelemekkel vannak felszerelve, hogy akár napokig vagy hetekig lesben állhassanak. A kábeles irányítás miatt a rádióelektronikai védelem nem ér ellenük semmit, fizikálisan kell megsemmisíteni a kapcsolatot, vagy magát a drónt - már ha idejében észreveszik azokat. A megsemmisítés történhet távolból lőfegyverrel, egy másik drónról ledobott gránáttal vagy újabban akár távirányítású robotokkal is. Az otpikai szálak negatívuma a drónkezelők szempontjából, hogy miközben lehetővé teszik az észrevétlen és gyors kommunikációt, amelyet nem tudnak megzavarni, a kábelek egyenesen a kezelők rejtekhelyére vezetnek, így akár le is leplezhetik őket a drótok. Szintén negatívum, hogy az optikai szálas irányítás csökkenti a drónok manőverezési képességét, sűrűn beépített vagy benőtt környezetben jelentősen korlátozza a mozgásukat, ugyanis egész egyszerűen beleakadnának a tereptárgyakba. A számtalan rejtőzködő zsdun és a többi FPV-drón teljesen átírta a szürke zóna és a lőtávolon kívüli területek fogalmát, és gyakorlatilag ellehetetlenítették a gépjárműközlekedést a fronttól akár több tízkilométerre fekvő területeken is.

🇷🇺🇺🇦 Tegnap volt a Volodimir Zelenszkij által Oroszország békére kényszerítésére hirdetett negyvennapos kampány utolsó napja, ma hajnalra pedig újabb nagyszabású légicsapás érte Kijevet és környékét, ami a logisztikai infrastruktúrát vette célba. Támadás érte többek között a Nova Posta szállítmányozási cég, a Rozetka elektronikai kiskereskedés, az Epicentr építőipari és lakberendezési áruházlánc és a Novus szupermarketlánc raktárait és elosztóközpontjait is. A kár óriási, a Rozetka Brovariban található raktára például, amely napi 100 ezer rendelés feldolgozására volt alkalmas és jelentős részben automatizált volt, a cég egyik társtulajdonosa szerint nem állítható helyre. Ami a keletkezett anyagi károknál még aggasztóbb lehet Ukrajna számára, hogy a légierő közlése szerint a mai támadás során egyetlen rakétát sem tudtak semlegesíteni. Az oroszok 24 ballisztikus rakétával és 4 Cirkon cirkálórakétával támadtak, és ezek mindegyike célba talált. A Patriot rakéták hiánya tehát már rendkívül súlyosan érződik, márpedig a neheze jó eséllyel csak most következik. Az ukránok mélységi csapásai nyomán ugyanis Oroszország is fokozta az ukrán hátország elleni támadások intenzitását, megbénítva az ország fekete-tengeri kereskedelmét, és kiterjesztette a célpontok körét is. A mai támadást Szerhij 'Flash' Beszkresztnov drónszakértő és az ukrán elnök tanácsadója úgy kommentálta, hogy "A felőrlő háború a következő szakaszába lépett. Az ellenség sorban mindent támad: kiskereskedelmi raktárakat, élelmiszerraktárakat, logisztikai központokat, vállalkozásokat, építőipari raktárakat." Márpedig az ukrán légvédelem alig tud mit kezdeni az orosz ballisztikus rakétákkal, reaktív drónokkal és irányított légibombákkal, amelyeket egyre nagyobb számban vetnek be; utóbbiakat egyre mélyebben is, ami ezen fegyverek rombolóerejét figyelembe véve nem ígér túl sok jót Ukrajnának. Mindeközben az ukrán dróngyártás jelentős károkat szenvedett az elmúlt hetek orosz csapásai során. A háború tehát korántsem mutat olyan egyoldalú ukrán fölényt, mint ami a nyugati és a magyar sajtó tudósításaiból kiolvasható volt az elmúlt hetekben.

Ukrajna a közelmúltban ismét főparancsnokot váltott. A népszerűtlennek tartott Olekszandr Szirszkijt a népszerűség felé tartó Mihajlo Drapatij követi az Ukrán Fegyveres Erők élén, aki így immár a harmadik tiszt lesz ezen a poszton a háború alatt. A főparancsnok váltás közvetlen politikai okairól és ürügyeiről sok szó eset már ezen a portálon is, ezúttal azonban olyan szempontot vizsgáljuk meg a főparancsnokok váltakozását, hogy mit jelent az az ukrán társadalom és politika hosszabb távú változásai szempontjából. Erről írtam a Moszkvatér oldalán.

A világban zajló változások egyik leglátványosabb mutatója az írott és - ami fontosabb - a hallgatólagos nemzetközi szabályok egyre nyíltabb áthágása a nemzetközi kapcsolatok teljesen elismert szereplői által. Ez nem annyira abban nyilvánul meg, hogy egyes országok háborúkat indítanak, és azokban civilek is meghalnak, ez ugyanis a nemzetközi kapcsolatok legrendezettebb és legjellemzőbb időszakaiban is előfordult. Az ellenséges vezetők - legyenek azok a legmagasabb vagy akár alacsonyabb rangúak - likvidálása, bár gyakoribbá és nyíltabbá, mondhatni, pofátlanabbá vált, de azért ilyenre is bőven akadt példa az ezredforduló körüli évtizedekben és korábban is. Két terület van, ahol érezhető lett a változás, és ezeket azért érdemes komolyan venni, mert nem kezelhetőek eseti jellegűekként, és a világ általunk ismert működésének alapjait kezdik ki, és amelyek határait eddig csak marginális csoportok lépték át. Az egyik ilyen terület a tengerhajózás elleni támadásoké. Miközben a kalózkodás a nyugati államok felemelkedésének egyik alapvető összetevője volt, annak visszaszorítása is elengedhetetlen volt a nyugati vezetésű kapitalista világrend normális működtetéséhez. Így, bár a nyílt tenger mindig is senki földje volt, ennek minden veszélyével, az államok közötti konszenzus hosszú évtizedeken keresztül nem engedte a kereskedelmi hajózást nagy mértékben fenyegető csoportok üssék fel a fejüket. A kalózkodás és a civil hajók elleni fegyveres támadások olyan térségekbe szorultak vissza, ahol az állam erőszakmonopóliuma a szárazföldön sem érvényesül teljesen (Guineai-öböl, Ádeni-öböl és Szomália partvidéke), a jelentős részben tengeren zajló világkereskedelem számára pedig a vámok, a környezetvédelmi előírások vagy a viharok is nagyobb veszélyt jelentettek a fegyveres támadásoknál. Ehhez képest csak idén azt látjuk, Ukrajna és Oroszország válogatás nélkül lövi az egymás kikötőibe tartó kereskedelmi hajókat (beleértve például az orosz kikötőkből amerikai érdekeltségű kazah olajat szállító tankereket), de ért már támadás orosz hajókat a Földközi-tengeren is. A nyugat-európai országok időről időre elfognak az "árnyékflottához" tartozó tankereket, amelyeket aztán megbírságolás után engednek csak el. Év elején az amerikaiak több, Venezuelát elhagyni próbáló, sietve orosz zászló alá átregisztrált hajót is elfogtak. Eközben Irán szintén válogatás nélkül lőtt minden forgalmat, amely a Hormuzi-szoroson engedély nélkül haladt át, az iráni engedéllyel rendelkező hajókat pedig az amerikaiak is vissza-visszafordítják. Közben a húszik a tágabban vett szaúdi és az izraeli kötődésű hajóforgalmat vették célba. A másik szféra, ahol változás történt, az olyan, korábban érinthetetlennek és védett területnek számító helyeken elkövetett támadások, mint Dubai vagy éppen Monaco. Az Öböl-menti országokban kialakult háborús helyzet jelentőségét az is növeli, hogy a semleges helyszínek száma a világban Finnország NATO-tagságával és Svájc oroszellenes szankciókban való részvételével már így is csökkent. Mindkettő folyamat olyan irányba mutat, amelyekben a konfliktusok teljesen szabályozatlanná válnak, ami magában hordozza a totalizálódásukat is. Mind Irán, mind Ukrajna esetén megfigyelhető, hogyan vezetnek az egyes felek lépései ahhoz, hogy a másik még tovább merészkedjen, egymásnak dobálva a labdát ezen a téren. Most pedig olyan ponthoz értünk, amikor az eddig jórészt kímélt semleges felek érdekeit egyre kevésbé veszik figyelembe, maguk a semlegesek pedig egyre kevésbé lepődnek meg bármin is. Már csak az a kérdés, mennyire lesznek tartósak ezek a folyamatok, és a konfliktusok eszkalációs logikája szétfeszíti magát a globalizációt is, vagy a globális gazdaság általánosan jelenlévő igényei lesznek végül az erősebbek.