Militáns Konzervativizmus

👨‍👩‍👧‍👦 Az abortusz nem szakmai kérdés “A világnézeti semlegesség mítosza valójában nem a semlegességet szolgálja, hanem a liberalizmusból következő emberkép láthatatlanná tételét, azon előfeltevés elrejtését, miszerint az ember végső soron autonóm individuum, aki saját teste és élete felett korlátlan rendelkezési joggal bír.” 📲 A teljes cikk IDE kattintva érhető el.

A zsidó, aki mindenütt idegennek érzi magát, és nem talál olyan helyet, ahol jól érezné magát, ahelyett hogy felismerné önmagában ennek az érzésnek az okát, azt a külvilágra vetíti ki, és azt hiszi, hogy a világ és a társadalom tökéletlen és "irracionális". Ezért van az, hogy ahol nem sikerül neki céljainak megfelelően rejtett módon átalakítani és szétmállasztani a nemzsidók hagyományos intézményeit, ott a zsidó mindig reformerként, liberálisként és forradalmárként jelenik meg: egy absztraktnak és demokratikusan humanitáriusnak látszó "igazságosság"apostolaként. Ám ez az igazságosság valójában csak azokat a követeléseket tükrözi, amelyek szabaddá teszik az utat, és előkészítik a jövőt. Még ha eltekintünk is a gyűlölet és a lázadás akcióitól, akkor is nyilvánvaló, hogy egyrészt a zsidó eszme, másrészt a haza és a hagyomány eszméje alapvetően összeegyeztethetetlen. Izrael akadálynak érez mindent, aminek saját arculata, saját specifikus jellege van, és ezáltal ellenáll a zsidó eszmének. Elég, ha egy nép felébred és visszatalál önmagához, Izrael azonnal veszélyt szimatol, és működésbe lépteti a védekezés ösztönét. Ez az ösztön viszont hamar rájön arra, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ahogyan Batault helyesen megjegyezte, mindaz, ami szét akarja zilálni és fel akarja oldani a hagyományos társadalmakat, a nemzeteket, a hazákat, számukra ösztönösen rokonszenves. A zsidóknak érzékük van az emberiség iránt, és szeretik az emberiséget, amelyet absztrakt és az egymáshoz lehetőleg minél hasonlóbb egyének halmazának tekintenek, akik elszakadtak a hagyományok rutinjától és megszabadultak a múlt béklyóitól: akik - miután gyökértelenné és csupasszá válnak, és igazi emberanyaggá fokozódnak le, rendelkezésére állnak a jövő nagy építészeinek. Ezek pedig végül az Értelemnek és az Igazságosságnak megfelelően - felépítik azt a messiási várost, amelyben "Izrael fog uralkodni." Egyébként már ez a megjegyzés is rámutat a szabadkőműves és a zsidó ideologia közötti konvergenciára - bármennyire is rejtélyesnek tűnik e konvergencia háttere egy kevésbé elmélyült vizsgálódás számára. (Részlet Julius Evola: A zsidókérdés helye c. tanulmányából)

A zsidó felforgató, pusztító messianisztikus törekvések alapjait tárta fel Julius Evola: A zsidókérdés helye c. tanulmányában. Ebből következzék egy részlet az aktuális, atlanti és közelkeleti zsidók általi népirtás Sabbatján. a) A zsidó és az emberiség többi része között alapvető, szinte ontologiai és metafizikai különbség van. Egy talmudi írásban ezt olvassuk: »A zsidó az élő isten, a megtestesült isten, az égi ember. A többi ember földi, alacsonyabb rasszhoz tartozó. Csak azért létezik, hogy a zsidót szolgálja«. A zsidók és a nem-zsidók ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz - fűzi hozzá a szöveg, mint az emberek és az állatok«. "Ti emberek vagytok, miközben a világ többi népei nem emberek, hanem állatok." b) A Törvény Izraelnek a világuralmat ígéri, "minden nemzet őt fogja szolgálni, és neki lesz alávetve". "Minden népet Juda jogara alá vetek" ez volt az ősi isteni ígéret. »Ha engem követtek, papok királysága lesztek.« "Örökségül adom neked a nemzeteket, és uralkodni fogtok a föld legtávolabbi határain." "A világ minden gazdagságának a tiédnek kell lennie". Az antiszemita polémia azután bebizonyította, hogy ezek az eszmék nem korlátozódnak a zsidó nép ókori történelmére. A későbbi hagyományban és azokban a civilizációs korszakokban és ciklusokban is fennmaradtak, amelyekben nem lehet kétséges, hogy azok a népek, amelyek felett Izrael "vasvesszővel fog uralkodni", nem csupán a Földközi-tenger ázsiai partjain élő ókori népek, hanem az egész világ nemzsidó népei. c) A keresztény eszményektől eltérően a zsidó eszmény regnuma nem absztrakt és földöntúli, hanem ezen a földön valósul meg, és élén egy jól meghatározott népnek kell állnia: a zsidónak. És amíg ez be nem következik, a zsidóknak - a Törvény szerint - »magukat száműzötteknek és foglyoknak kell tekinteniük«. Bárhol hatalomra jutnak is, ha ez nem abszolút hatalom, azt gyötrelemnek, méltatlanságnak kell tekinteniük. Erőszaknak és igazságtalanságnak kell tekinteniük minden törvényt, amely nem az ő Törvényük. Könnyen elképzelhetjük annak pszichológiai következményeit, hogy egyrészt a választott népnek érzik magukat, másrészt ők az a törzs, amelyet mindenki üldöz és gyűlöl. Ez olyan kettősség, amely többek között magával hozza a bűnösség és a kiengesztelődés érzésével járó bonyodalmakat, és ezért egy valódi hasadást: egyrészt a gyűlöletet, másrészt az aljasságot és a türelmetlenséget. Ha figyelembe vesszük, hogy az ellentmondásos érzelmeknek ez a káosza az atavizmus révén tudatalatti "komplexusokká" vált, az azt is jelenti, hogy felfedezzük az ihletnek azt a forrását, amelyből a »zsidó geniusz« irodalmi és ideologiai termésének nagy része származik, és felismerjük a bomlásnak azt a kovászát, amelyeket ezek magukban rejtenek. d) Ha tekintetbe vesszük a "választott nép" jogát és az "ígéretet", a fentiek szerint az igazság az, hogy a zsidónak nem csupán joga, hanem szinte kötelessége, hogy közvetve vagy közvetlenül - előmozdítson minden felforgatást, minden lázadást a rend és a civilizáció minden formája ellen, amely nem "semleges", hanem a zsidó hagyományoktól és eszményektől különböző hagyományokból, rasszokból és eszményekből ered. Maga a Törvény logikája a minden eszközzel való rombolást és pusztítást követeli meg. Hiszen ez nyitja meg az utat Izrael regnuma előtt. A vallás szintjén a gyűlölet ősi formáit mindenki ismeri. Ezeket a Talmudnak egy új kivonata nyilvánvalóvá teszi. »"Eméssz el minden népet, amelyet a te Urad neked ad". "A nemzsidók legjobbikát öld meg" - a Törvény szó szerint ezt mondja. A Semoné-Eszré-ben, a mindennapi zsidó imában ezeket a szavakat találjuk: "A nazarénusok és a minek (a keresztények) egyetlen pillanat alatt vesszenek el, töröltessenek ki az Élet Könyvéből, és ne számoltassanak az igazak közé". De ettől eltekintve, ugyanennek a szellemiségnek megvannak a szekularizált és modern formái is, amelyek fennmaradtak és ösztönössé váltak.

Ennek az írásnak a keretei nem teszik lehetővé, hogy egyesével elemezzük az összes szintet, amely az orosz-ukrán háborúnak is nevezett (fantázia)világok harcában egymással szemben felvonul. Közös jellemzőjük azonban, hogy a háború előtt is meglévő világnézeti alapokra épülnek, amelyeket egyik vagy másik oldal szólít magához az események megfelelő narrációjával, rövid úton csatolva egy adott “táborhoz” az egyént, amelyből az (mert lelki alkatának megfelelő) nem is próbál szabadulni. A fent említett hírek világában talán kalandozik egy rövidet, de hamar megtalálja azt a narratívát, amelyet hosszabb távon szeretne fogyasztani, amelyből táplálja és tovább építi fantáziavilágát. Ismerjük azt a megközelítést, miszerint Ukrajna a szabad világot védelmezi Mordor seregeitől, vagy azt, hogy az oroszok keresztes hadjáratot vívnak a sátáni Nyugat ellenében. Hogy bár Oroszország nem áll meg Ukrajnánál, a hadserege nemsokára összeomlik, vagy, hogy bár náciveszély miatt kellett bevonulni Ukrajnába, de az ukrán nép nem is létezik. Hogy az egyik oldal az abszolút jó ebben a konfliktusban, (akkor is, ha nem) a másik pedig az abszolút rossz, és végső soron vagy Oroszországot kellene nemzetállamokra felosztani, vagy Ukrajnát teljes egészében megszüntetni. A szembenállásnak több szintje van, de aki az oldalválasztás kényszerében él feltételezni sem tudja, hogy lehetnek olyan háttéralkuk, és titkos nemzetközi együttműködések, amelyek nyomán a sakktábla teljesen átrendeződik. Aki az oldalválasztás kényszerében él, és a nagy apokaliptikus csatát várja jó, és rossz között, túl sok dologtól kell eltekintsen mindkét oldal esetében, ami saját belső világára nézve nem egészséges. Magyarországon önként osztotta fel magát a társadalom, ki-ki a saját fantáziavilágának megfelelően, olyan jelenségek kapcsán, amelyekre nincs ráhatása. Nem mennyei és pokoli seregek harcát láthatjuk, hanem machiavellista politikát, ahol nincs barátság, és könnyen megváltozhat a felállás. A fény és a sötétség küzdelmét, nem itt kell keresni, és megélni, hanem a belső világunk átvilágításával. Saját, körvonalazatlan, sötétben motoszkáló “jószágainkra” kell ráirányítanunk az éberség lámpását, és rendre utasítani azokat. Ez nem passzivitás. Ez egy olyan belső alapállás, amiből magasrendű akció indulhat ki, amikor szükséges. ℹ️ A fenti sorok írója a Militáns Konzervativizmus Telegram-csatorna szerkesztője. #MilitánsKonzervativizmus

Orosz-ukrán háború: a fantáziavilágok harca Az orosz-ukrán háborúnak sok aspektusáról lehetne írni, melyek közül talán a legérdekesebb, és hazánkban valójában leginkább érzékelhető az, amit narratívák háborújának, avagy a (fantázia)világok harcának nevezhetünk. Sok esetben nem a valóság formálja a történelmet, hanem az, amit annak hiszünk, ez adja a propaganda egyedülálló értékét a politikában. Bár ez általános jelenség, az orosz-ukrán háború, mint a “tömeginternet” korának első nagy, európai háborúja mindezt csúcsra járatta. Szinte közhelynek számít, hogy semmit nem szabad automatikusan elhinni, amit az interneten, a tv-ben, vagy akár a nyomtatott sajtóban látunk-hallunk, és a mesterséges (ál)intelligencia fejlődése még háromszorosan aláhúzza ezt az intelmet. Ugyanakkor ott tartunk, hogy sok esetben képzett hírszerzőnek kellene lenni ahhoz, hogy a politikai megrendelésre történő, illetve szakmaiatlan, laikus újságírás ingoványában értékelhető információkhoz jussunk. Mivel a hírek keretezésében az említett újságírás még elkötelezettebb, mint a tények bemutatásában, az igazságkereső azonnal próbatétel elé kerül abban a tekintetben, hogy képes-e uralkodni prekoncepciói felett. Elanyagiasodott, konzumidióta világunk megértését mi más segíthetné jobban, mint a marketing? A kormányok, titkosszolgálatok, politikai és háttérerők komoly munkát fektetnek abba, hogy a tömegek igényeinek megfelelő narratívákba csomagolják a céljaiknak megfelelő, kívánt irányulásokat, hogy “termékeiket” megvegyék, fogyasszák, szokjanak rájuk és terjesszék. Ugyanakkor érdemes észrevenni, hogy ez még így is sokszor az egyes “lelki alkatoknak” a felébresztése, a tömegekben lévő erők aktiválása. Egy magára szellemi értelemben igényes, igazságkereső ember- amely így a magasrendű értelemben vett “jobboldali ember” leírása is lehetne- mindenekelőtt nem mehet el öntudatlanul e folyamatok mellett, nem élheti át azt (fogyatékos módon) alvajáróként. Sem a valóság egy-egy mozaikdarabja, sem a teljes felépített világ nem élhet önálló életet, amely kicsúszik az Alany irányítása alól. (...)

Turán – A hősök civilizációja Turán a hősök civilizációja, amit hűvös, a lét értelmére fókuszáló spiritualitás jellemez. Itt a természet személytelen erőkkel töltődik meg. Az élet itt csatatérként jelenik meg „az észak férfijai számára (Siegfried, Akhilleusz), ahogy Spengler írja, „az halál előtti életben csak a sors elleni küzdelem az, ami számít.” Turánban a fiak megőrzik apjuk emlékét, de nem hagynak ételt a holttestük mellett. Itt nincs nyoma a mumifikálásnak, helyette hamvasztás van. A test eltűnik, elrejtve jelöletlenül, hatalmas sír nélkül a föld alatt, vagy a hamvak tovaszállnak a szélben. Minden, ami az ősökből marad, az a vér, ami a leszármazottaik ereiben folyik. Turánban nincsenek templomok és hatalmas síremlékek, ezek nem bírnak jelentőséggel, az egyetlen dolog, ami fontossággal bír az a földi lét értelme és jelentése, valamint annak kutatása. Itt az emberek egyedül éltek faházaikban vagy jurtájukban, szembesülve önnön egzisztenciájukkal. ℹ️ A fenti sorok fordítója-szerkesztője a Militáns Konzervativizmus Telegram csatorna szerkesztője. #MilitánsKonzervativizmus

Kush Bár a Bibliában ez a fogalom Numíbiával kapcsolatos, Spenglernél inkább Babilon áll ehhez közel. Itt a kozmosz matematikailag felfogott törvényei dominálnak (Babilon asztrológiája talán a legjobb példa ebben az esetben). Míg Atlantisz a sírok kultúrája, addig Kush-ban ennek semmi jelentősége sincs. Itt élnek és szaporodnak, majd elfelejtik a holtakat. Kush szimbóluma az a templom ahol a papok matematikai számításokat végeznek. Ha Atlantisz az, ahol a származás és az ősök alapelve dominál, akkor, ahol az istenek és istennők, az ősök, az apa, az anya, a fiú és a lány, akkor Kush-ban az istenségeknek csillagok felelnek. Itt a kozmológiai alapelv (főképp gondolhatunk az asztrológiai számításokra) dominál. ⬇️ Folytatás

A három típus, amit Spengler itt megkülönböztet: Atlantisz, Kush és Turán. Atlantisznak felel meg a „Nyugat”, Írországtól Egyiptomig, Kush a dél-kelet, India és a Vörös tenger között, Turán pedig az „Észak” megfelelője, ami Közép-Európától Kínáig terjed. Atlantisz A vallás (religio), ami jobb esetben egy civilizáció lényegét adja, meghatározza azt a formát is amiben az megjelenik. Atlantisz vallásossága szoros kapcsolatban van a holtak „imádatával” és az „ultra-tellurisztikus” szférákkal. A sírok formája is a holtakkal való szoros kapcsolatra utal. Sok helyen találunk hatalmas megalitikus építményeket (pl.: piramisok vagy menhírek), és sok esetben tapasztaljuk, hogy a halottak mumifikálják és ételt tesznek melléjük. Ennél a típusnál figyelhetjük meg a túlzott ragaszkodást az ősök láncolatához (ezt jól kell érteni). Az építmények többsége – főleg a sírok – itt kövekből készülnek és olyan hatalmasak, amekkorák csak lehetnek, azért, hogy az „örökkévalóságig” megmaradjanak. ⬇️ Folytatás

🎚🏴‍☠️Néhány gondolat a halálról és a posztmortem létezésről II. Poszt-sorozatunkat egy olyan írással folytatjuk, ami a témát civilizáció - a halál - halálon túli létezés szempontjából vizsgálja. A posztokkal nem célunk a téma teljes kifejtése és elemzése, pusztán az atmoszférateremtő gondolatébresztés. Prehisztorikus kultúra/civilizáció morfológia Spenglernél. Nemrég akadtunk rá egy Spengler posztumusz kiadott írásáról szóló cikkre ami – fogalmazzunk úgy – már lehanyatlott civilizációk/kultúrák tipológiáival foglalkozik. Ezek a formák bár magukban felszámolódtak – teljesen mindegy is, hogy a materialista történelemszemlélet szerint léteztek-e valaha bizonyítható módon – kevert formákban tovább élnek és az erre érzékenyek felfedezhetik nyomaikat napjainkban is. ⬇️ Folytatás

Néhány megjegyzés a Grönland-témához A történéseknek sokszor szimultán, paralel, különböző létsíkokon megjelenő okai vannak; a profánabbtól egészen az okkultig, szubtilisig, vagy még inkább eszkatológiai okokig elmenően. Sokan hozzányúltak már a témához tradicionális vagy ahhoz közeli álláspontból, illetve pusztán materiális, geopolitikai, hadászati és gazdasági szempontokat szemlélve, így mi most csak olyan érdekességeket hoznánk, amiket mástól még nem láttunk. Érdekes, hogy az elmúlt néhány évben szépen felépítették a „Grönland-mítoszt” olyan alkotásokkal és filmekkel, amik úgy mutatják be a területet, mint a nagy kataklizmák elől egyedül védett földrészt, ahol az emberiség túlélhet, illetve „átélhet” egy másik ciklusba. A globális klímaváltozás – ami „természetes” folyamat, de az emberi tudat és tevékenység nagymértékben katalizálja – hatására olyan területek vállnak lakhatóvá, amik korszakokig nem voltak azok. Ha egy kicsit kevésbé dogmatikusan gondolkozunk és nem vagyunk elfogultak, akkor ilyen volt az Atlanti-plató is az Atlanti óceán északi részén, amit a fiatalabb-driász földtörténeti eseményét követően elleptek a hullámok, amikor is a világ tengereinek és óceánjainak vízszintje átlagosan 120 m-t emelkedett relatíve rövid idő leforgása alatt. Az egyiptomi, görög, római és kelta hagyomány szerint itt állt Atlantisz… és ha a Golf-áramlat a mainak megfelelően működött, akkor igencsak kellemes klíma lehetett az Atlanti-platón az Észak-Amerikát és Európát beborító jégtakaróhoz képest. Ahogy a „Kozmikus Kerék” fordult egyet, úgy mindig átrendeződések voltak és lesznek is a világban. Valami hasonló képzelhető el Grönland esetében is, csak ahogy a hagyományok mondják, már nem özönvíz által, hanem tűz által rendeződik át a világ… és talán ezt látjuk a geopolitikai helyezkedésben is: a világi hatalmak a maguk eszközével készülnek a „ciklusváltásra”. Érdekes az is, hogy az USA most – ahogy azt többen megjegyezték – Hyperboreához, az árja rassz őshazájához legalábbis szimbolikusan kapcsolódó északi helyet akar elfoglalni, de ami még érdekesebb, hogy ezzel párhuzamosan Iránt, - ami ezen ciklus elején szintén egy őseredeti árja centrum volt – elpusztításával fenyegeti. (Az Irán szó a középperzsa Ērān-ból származik, ami az aryan (árja) szó többes számú formája, jelentése: "az árják földje".) Egyébként már az 1950-es években létezett egy olyan bahai prófécia, ami azt mondta, hogy Grönland újra zöld lesz, a jég elolvad és emberek fogják benépesíteni. Lehet, hogy különböző síkokon, egy cikluslezáródás után, de minden ebben az irányba mutat... ℹ️ A fenti sorok írója a Militáns Konzervativizmus Telegram csatorna szerkesztője. #MilitánsKonzervativizmus

Nagyon negatív dolgot sugall az, ahogy a képeken magzatpózban temetik el a halottat. Véleményem szerint az a negatív idea áll emögött, ami elakarja hitetni, hogy a feloldódás és a visszatérés a természetbe minden célja, valamint a születés, az élet és a halál végtelen, rabszolgai ciklusának ismétlődése kívánatos és abban kell megtalálni a szépséget. Költőien mondhatjuk, hogy nem szükséges megjegyeznünk, hogy a hagyományos, magasrendű vallások és megvalósítási utak nem tartalmaztak „test-kultuszt”, de ugyan olyan távolt állt tőlük a természetbe ragadt, regeneratív halálhoz való hozzáállás. A legnagyobb mesterek és vallásalapítók azt mondták, hogy a „Test Isten temploma!” vagy, hogy a „Végső célba éréshez ez a 180 cm magas test mindent tartalmaz!”. Mindez, mint mondtam nem a testkultuszt és a materializmust hivatott megjeleníteni, hanem egy olyan alapállást, ahol a testiség és az „anyag” is a Szellembe integrálódik, „abban van benne”, illetve a megvalósítási úton azzal kell áthatni. Folytatjuk… (A képeken: A torinói lepel Krisztus „lenyomatával”; A tibeti hagyományból ismert szivárványtest kortárs ábrázolása; valamint egy kép az Öko-temetkezésről) ℹ️ A fenti sorok írója a Militáns Konzervativizmus Telegram csatorna szerkesztője. #MilitánsKonzervativizmus

Úgy látszik nincs ez másként a halálra adott válasszal sem. Nem is olyan régen futottam bele a fenti képbe, ami, mint látható egy zsákba csomagolt holttestet mutat, földdel és egyéb ültetőközeggel körülvéve, amiben egy facsemetét helyeztek. (Illetve a képen a kiötlők is.) Számomra ez az első pillantásra – és a sokadikra is – igencsak visszataszító látványt ad, amit megpróbálok most kifejteni. Hasonló dolog zajlott le a halált érintő megélések kapcsán, mint amit fentebb a születésről írtam. A modern ember egyáltalán nem foglalkozik a halál kérdéskörével. Néhány negatív módon kivételes és démoni „zseni” igen, akik lobbiszerűen foglalkoznak azzal, hogy a biopszichikus valamit, - amit ők tudatnak neveznek, de semmi köze tudathoz -, amit nevezzünk inkább elmének átmentsék egy virtuális térben. Sokszor foglalkoztunk már különböző fórumokon azzal, hogy ez miért tévút, ezért erre itt nem térünk ki. Azonban úgy látszik, hogy van egy „újabb” szemléletmód és reakció a halálra, ami inkább a „mélyzöld” és hippi nézetekhez és lelkivilághoz kapcsolódik. Ezt láthatjuk a fenti képen. Ezen beállítódás szerint az ember semmi más, csak természeti lény és úgy teljesíti be a létezésének legmagasabb fokát, ha földi maradványaiból – ezen nézet szerint csak az van neki – új, vegetatív(!) élet generálódik. ⬇️Folytatás

🎚🏴‍☠️Néhány gondolat a halálról és a posztmortem létezésről I. A hétvégén egy baráti beszélgetés alkalmával, melynek témája a szülés és a születés volt, egy barátom megjegyezte, hogy az otthonszülés témáját mennyire leuralták a hippik és a liberálisok. Sajnos ez igaz is. A szülés és születés csodáját „sterilizálták”, száműzték az egész „intézményt” a hagyományos család otthonosságából (és nyilván sok szempontból teljesen érthető egészségügyi és profán okokból is) steril, hideg, futószalag érzetű patológiákra és kórházi termekbe száműzték. Majd ezt követően egyfajta baloldali és hippi lázadásként – inkább a vissza a természetben alapokon állva - adtak erre választ inkább liberálisnak mondható körök és individuumok. ⬇️Folytatás

László András 1998-ban írta: "A jelenkori (gyakran valóban vulgáris) szélsőjobboldal (amely gyakran álszélsőjobboldallá válik) úgy véli, hogy vannak esélyei, sőt úgy, hogy nagymérvű, komoly esélyei vannak. Nem lehet pontosan tudni (némely vonatkozásban még pontatlanul sem), hogy mi lesz, mondjuk 2010-ben vagy azt követően; lehet, hogy akkorra megnövekednek az esélyek, bár ez sem valószínű (noha teljesen nem zárható ki), az azonban bizonyosnak mondható, hogy az elkövetkező hét évben - hacsak nem robban ki a III. Világháború - szinte semmiféle esélye nincs sem Magyarországon, sem Európában, sem pedig másutt a szélsőjobboldalnak. A III. Világháború - a túlélők számára - bármiféle alakulás lehetőségét prezentálhatja befejeződésének pillanatában, akkor, amikor politikai vákuumok jönnek létre. Annak, hogy - mondjuk 2011-ig - kirobban vagy nem robban ki a III. Világháború 50-50%-os valószínűsége van. Ma úgy tűnik, hogy nem lesz a 20. század legeslegvégén vagy a 21. században újabb Világháború, de ez csak a felületen mutatkozik így. Ha a Szovjetunió - bármilyen néven - újjáéled, a III. Világháború lehetősége monstruózusan és azonnal meg fog növekedni. Egy pillanatig sem állítjuk, hogy egyáltalán lesz III. Világháború, de nem zárjuk ki azt sem, hogy a 21. század első negyedében, esetleg már az elkövetkező tizenkét évben. Ez egyfelől a Szovjetunió újjáéledéséből következhet, de a későbbiekben akár abból is, hogy Kína kommunista marad és szuperhatalommá válik. Egy bármilyen néven újjáalakuló Szovjetunió és egy nacionalista-kommunista kínai szuperhatalom szövetsége sem zárható ki - és ez lenne a legvészterhesebb lehetőség. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az Egyesült Államokat és mai szoros szövetségeseit ugyanazok irányítják, mint a Független Államok Közösségét, és ugyanazok, mint akik - ha közvetve is - Kínát. A világdestrukciónak kétségtelenül vannak radikális megoldási tervei is, vannak "finomabb" eszközöket igénybevevő tervei is, és még ezek is kombinálhatók. Az esetleges III. Világháborút követően minden lehetőség megnövekszik, de csak rövid időre, mert a Világháború kirobbantói résen lesznek. Ha kirobbantják, nem azért robbantják ki az újabb világháborút, hogy e pusztulásnak azok legyenek a haszonélvezői, akik a kirobbantók számára a leggyűlöletesebbek. Mi reménykedünk abban, hogy a szélsőjobboldal Magyarországon, Európában, a Világon - legalábbis valamilyen mértékben - uralomra jut, abban is reménykedünk, hogy ha ez így lesz, nem az alacsonyrendű szélsőjobboldaliság lesz a meghatározó. A mi vonalunk - szerénytelenség nélkül mondhatjuk - túlságosan jó ahhoz, hogy a Kali-Yugában - bárhol, bármilyen körülmények között - uralomra juthasson. Abban azonban - minden valószínűtlensége ellenére - lehetőségeket vélünk látni, hogy egy magasabb színvonalú szélsőjobboldaliság, amely politikai erőt képvisel, hajlandó lesz arra, hogy figyelembe vegye ideológiai intencióinkat. Ennél többet - a külső faktualitások szintjén és körében - kívánhatunk ugyan, de nem remélhetünk." (László András, Sacrum Imperium V. , 1998.)

‼️⬇️ Charles Upton - A Dugin-mítosz lebontása I. rész "... visszamentem hozzá, és megmutattam neki néhány dolgot, amit Dugin mondott. Valójában egy ponton azt mondta: „Ó, igen, hajlandóak vagyunk együttműködni az ISIS-szel.” Ó, igen? Meggyőztem Dr. Morrow-t, hogy Dugin nem az, aminek látszik. Ez volt a színjáték, amit a síitáknak mutatott. Bármilyen nyelven beszél, ami eljut a csoportjához, akinek [szól], függetlenül attól, hogy ezek a különböző világnézetek vagy ideológiák mennyire ellentmondanak egymásnak. Baloldaliként beszél a baloldaliakhoz, konzervatívként a konzervatívokhoz, szinte muszlimként a muszlimokhoz, és természetesen keresztényként a keresztényekhez. De ezeket egyiket sem veszi komolyan. Nem érzi magát ideológiához kötve. Az ideológia valami, amit fel lehet használni." Az interjút ➡️ IDE kattintva olvashatjátok! (Az interjú II. része pénteken kerül megosztásra.)